Mindennap itt ülsz mögöttem,
Mindennap látlak téged,
Mindennap csak kínszenvedés,
Mikor barátnőddel mész el.

Miért vagy vele szemben vak?
Miért én vagyok az áldozat?
Miért nekem kell felnyitnom szemed?
Vedd észre! Megcsal téged!

Most itt sírsz vállaimon,
Most számodra jó barát vagyok,
Most kell a segítségem,
De később mi lesz?

Megint eldobsz engem?
Megint semmibe veszel?
Megint kívülálló leszek?
Akinek semmihez semmi köze?

Mennyit tettem érted?
Mennyit tehetnék még?
Mennyit kérdezzek még,
Hogy rájöjj én törődöm veled!

Majd ha később kellek,
Majd ha bajban leszel,
Majd ha végre észreveszel,
Én még várni foglak!

Még mindig szeretem

Hiába  nézek ki az ablakon,
Őt már sosem láthatom.
Itt hagyott és el sem köszönt,
De még mindig szeretem őt.

Sokszor vissza nézek még,
Mikor ottvagyok ahol ő élt.
Hiába nézek a messzeségbe,
Ő már csak angyalként néz le.

A szívem egyszer elrabolta
S azóta is fogva tartja.
Nem tudok szabadulni tőle,
De már nem is menekülök előle.

Végre elfogadtam hogy elhagyott
Bár bánatom alább nem hagyott.
Még mindig figyel a fellegekből
Ö engem megvéd mindentől.

Bár sebeim ezzel feltépem,
De be kell ismernem:
Még mindig szeretem! 

Nemrég elkezdtem verseket és kitalált történeteket írni. Sok pozitív visszajelzés eredményeként jött létre ez a blog.

Remélem jól fogjátok érezni magatok :D